Kovács Margit Kerámiamúzeum Szentendre

1973-ban nyílt meg a magyar kerámiaművészet mestere, Kovács Margit (1902–1977) Kossuth-díjas kerámiaművész életművét bemutató gyűjtemény.

A múzeum 17. századi, barokk stílusú épülete eredetileg sóházként, majd postaállomásként, később kereskedőházként működött, végül a Vastagh-család lakóháza lett. A múzeum Görög utcai homlokzatát apácarácsos ablaksor díszíti. 2008-ban egy sikeres pályázat eredményeként az épület egy újabb, többfunkciós, 110 négyzetméteres szárnnyal bővülhetett, Kocsis József szentendrei építész tervei alapján. A Görög utcai homlokzat kerámiaburkolata – Asszonyi Tamás, Csíkszentmihályi Róbert, Szabó Tamás és Szentirmai Zoltán szentendrei művészek alkotása – motívumaiban Kovács Margit munkásságára, illetve a szomszédos műemlék épület reneszánsz sarokdíszítésére utal.

A múzeum anyagát a művésznő által 1972-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának adományozott alkotások képezik. A háromszáznál is több alkotás többsége figurális kompozíció.

Kovács Margit tanulmányait Jaschik Álmos magániskolájában kezdte, majd az Iparművészeti Iskolában folytatta. 1926-tól Hertha Bucher bécsi kerámia- műhelyében gyakorolta a mesterség fogásait. 1928-ban és 1929-ben a müncheni Staatsschule für Angewandte Kunst növendéke volt. Az 1930-as évek elején Koppenhágában és Sèvres-ben tett tanulmányutakat.

A harmincas évek elejére jellemző expresszív felületkezelésű műveinek jellegzetes példája a Zsömlelány (1933–34) című plasztikája, amely a középkori szobrászat formaeszményéhez kapcsolódik. A geometrizáló tendencia (Kuglófmadonna, 1938) mellett a negyvenes években a művész egyre nyúlánkabb arányú, oszlopszerű alakokat formáz (Jó pásztor, 1942). Biblikus, moralizáló vagy népköltészeti tematikájú alkotásain a színes mázak mellett ekkor már matt hatású, színezett agyagmázat (engobe) is alkalmaz. A harmincas–negyvenes években készült, biblikus témájú alkotások egy része bizantinizáló falkép (Angyali üdvözlet 1938; Utolsó vacsora 1935), más része korongolt plasztika (Corpus, 1948; Bárányos király, 1944).

Funkcionális tárgyait (korsóit, tálait, vázáit) páratlan leleményességgel formálta meg. Pártázatos Lakodalmas kályháján (1953) a figuratív jelenetek a népi ornamentális motívumkinccsel ötvöződnek. Az ötvenes években munkásságában a paraszti zsánerjelenetek kapnak nagyobb hangsúlyt. Az életképeket ábrázoló csempeképek és reliefek mellett (Almaszedés, 1952, Parasztlakodalom, 1955) – a korszak kultúrpolitikai elvárásaihoz igazodva – ebben az időszakban születnek realista hangvételű, nagyméretű, korongolt figurái is (Fonó, 1953).

A hatvanas és hetvenes években készült durvább, samottosabb anyagból formált, rusztikus plasztikák és reliefek a görög mitológia, az archaikus mesék és a népi mondák világát idézik meg (Cantata Profana, 1969).

A múzeum első és második termében a művésznő kisebb vázlatait, munkásságának kezdeti éveit lehet megismerni. A harmadik teremben az 1950-es évek munkái, a negyedik teremben pedig az érett korszak művei kapnak helyet. A régi épület boltíves, szakrális teret idéző pincéjében (mely Kovács Margit kívánságára a kezdetektől a kápolnák hangulatát idézi) a keresztény ikonográfia hagyományait követő műtárgyak kaptak helyet.

Az új szárny emeleti galériáján Kovács Margit Pozsonyi úti lakását felidéző enteriőr látható, a művésznő tárgyaival, fazekaskorongjával. A Görög utcai fronton Kovács Margit művészetének utolsó korszaka követhető végig.

A kiállítás utolsó termébe kerültek Kovács Margit legismertebb kerámiáinak hiteles másolatai a vakok és gyengén látók számára – ezeket kézzel is meg lehet érinteni.